Tél...

 

 

 

 Pihen a táj
a jéggé fagyott némaságban,
didergő sóhaj száll,
a télben szendergő,
tisztalelkű, hófedte világban!

Fagyos lehelet,
süvítő hideg szél,
a dermesztő hűvösben,
mindent betemet a
a rideg jégpáncél.

Kristályokba fagyott szépség
a gyöngyfényű jégvirágok
ezernyi csokra,
táncoló hópelyhek
olvadnak a puha,
fehér takaróba.

Kegyetlen, büszke évszak,
ködpalástját hinti a zúzmarás ágra,
s zord hideget terít,
a jég karcolta deres határra.

György Viktória Klára
Csongrád

Vallomás a Költészetről...

 

 

 

 A mindennapok hömpölygő sodrásában,
megannyi nemes gondolat,
határtalan gazdag a szókincsek világa,
ahol összeérnek az érzelmekkel szőtt szavak.
Az ihlet számtalan pillanatát felébresztve,
életre kelnek szeretetre méltó,
biztató sorok,
a lét valódi mélységeibe látva,
a valóságot tükrözve,
s nem mindig a boldogot.

Végtelen áradatként zúdul
a rímek, ritmusok változatos sokasága,
indulatok, megrázó élmények,
döbbenetes, sokszínű fonata.
Hangot adva, szomjazva a kedvességre,
békességre, megnyugtató, őszinte szóra.

A zaklatott holnapokban is
él majd tovább a remény,
hogy e bensőséges,
varázslatos világ, a Költészet,
hitet, erőt, vigaszt nyújt.
Leírja az elmondhatatlant,
maradandót alkotva,
s felfedi hatalmas,
kimeríthetetlen kincstárát,
mely a lélek halhatatlan,
teremtő csodája.

György Viktória Klára
Csongrád

György Viktória Klára - Szeplő

 

Mi lenne, ha aludnál,
És amíg alszol,
Álmodnál,
És mi lenne, ha
Álmodban a
Mennyországba eljutnál,
S ott tépnél egy szál virágot,
Különös, csodás virágot,
És mi lenne, ha
Felébredve,
Ott lenne épp a kezedbe`?
Mondd, mi lenne akkor?

Samuel Taylor Coleridge

Ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél,
életünk együtt nőne
bús és dalos időbe
- dúlt rét, virágos róna,
ősz bánat s édes kéj -
Ha a szerelem rózsa,
Hadd legyek én levél.

Algernon Charles Swinburne

Amerre járok, nő virág elég:
Csak szaggatom, te jutsz eszembe még.
A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába - messze vagy te, nem lehet -,
Míg odaérne, elhervadna rég!

Kaffka Margit

"Hogy volnánk mi szegény emberek, mikor nekem itt vagy te; teneked meg itt vagyok én?!"
(Jókai Mór)

"Van a lélekben valami olyan kőkeménység, amit csakis a könnyek tudnak feloldani."
(Müller Péter)

"Akarom, hogy érezd át, milyen, Amikor a lelkem megpihen, Ha fogod a kezem és ott vagy velem, Közelibbnek tűnik a végtelen."
(Dzsiiza)
www.citatum.hu/idezet/95421

Szelíd szerelem

Házasságuk során egy ígéretet nem sikerült betartaniuk. Hogy sosem lesznek szerelmesek. Egy asszony álma az új életről vállalkozó kedvének, bátorságának és belső erejének próbatételévé válik.
Marty egy szekéren érkezik az amerikai határvidékre, hogy új életet kezdjen. Egy előre megjósolhatatlan tragédia folytán az asszony megözvegyül és úgy érzi, a jövő nem tartogathat már számára sok jót. Ekkor dönt úgy, hogy elfogadja a szintén özvegy Clark Davis ajánlatát és hozzámegy a férfihoz, akitől azonban nem remélhet mást, mint egy kényelmes, de szerelem nélküli házasságot, mely csak a következő tavaszig szól. Amint eljön az ideje, hogy Marty visszainduljon szülővárosába, egyre több kétség gyötri és felfedezi magában a szerelmet, melyre már sosem tartotta képesnek magát új férje iránt.