Biztatás/Gyermekeimnek/ - György Viktória Klára

 

 

 

 

 

Az élet mély értelmét keresve,
győzz le időt, távolságot,
szent imában fohászkodva,
szeresd e reményekkel teli,
szenvedő világot.
Soha ne kezd félelemmel a napot,
magadért, másokért,
tedd szebbé a holnapot.
Add tovább örömöd,
töretlen jókedvvel,
hisz a nesztelen, suhanó pillanat,
telve van parányi kincsekkel.


Új utakat keresve teljesülnek
kisebb-nagyobb álmok,
az élet szent adománya:
szeretet, család, jó barátok.
Tárd ki az emlékek dobozát,
felragyog majd néhány
pillanatnyi szépség,
s látsz feléd nyújtózó kezeket,
gondolj vissza, közülük
kik fogják most a kezedet.


A kitartáson múlik minden,
légy csendes, türelmes,
nyugodt lélek.
A rögös út nem a sötétségbe visz,
ha a fény felé fordítod tiszta szíved.
Ne ijesszen az ismeretlen holnap,
higgy magadban,
hadd legyenek dühösek mások.
Te csak maradj nyugodt,
nyerd vissza elveszettnek hitt
bátorságod.


Megmérettetik hited
a nehéz időkben,
úgy érzed nincs kiút,
nincs értő meghallgatás,
több jóság kell a világnak,
gyengéd ölelés, mosoly,
kedvesség, biztatás.
Felejts el mindent, ami rossz,
bízz a szeretetben.
A hited a páncélod,
mely védelmez, erőt ad,
s a remények földjén járva
ne feledd,
szükség van rád,
hisz veled teljes
az élet körforgása.


Ha napjaid felforgatja
a féktelen harag,
s ha bánt a gyötrő magány,
a soha nem ismert
benned rejtőző mérhetetlen félelem.
Ne szenvedj, szólj
őszinte szavakkal csendesen.


A szeretet gyógyír,
bármilyen sebed is van.
A holnap reményből bontja szirmait,
engedd el a múlt sötét árnyait,
hinned kell álmaid szépségében,
nemes célok lakozzanak
szíved minden rejtekében.


S ami a kételyek, félelmek után marad,
az Égi Bölcs szárnyai alatt,
letörölve a könnyeket,
élj jóságból született,
áldott, boldog é l e t e t.


Csongrád, 2020. június 13.