A mindennapok hömpölygő sodrásában,
megannyi nemes gondolat,
határtalan gazdag a szókincsek világa,
ahol összeérnek az érzelmekkel szőtt szavak.
Az ihlet számtalan pillanatát felébresztve,
életre kelnek szeretetre méltó,
biztató sorok,
a lét valódi mélységeibe látva,
a valóságot tükrözve,
s nem mindig a boldogot.
Végtelen áradatként zúdul
a rímek, ritmusok változatos sokasága,
indulatok, megrázó élmények,
döbbenetes, sokszínű fonata.
Hangot adva, szomjazva a kedvességre,
békességre, megnyugtató, őszinte szóra.
A zaklatott holnapokban is
él majd tovább a remény,
hogy e bensőséges,
varázslatos világ, a Költészet,
hitet, erőt, vigaszt nyújt.
Leírja az elmondhatatlant,
maradandót alkotva,
s felfedi hatalmas,
kimeríthetetlen kincstárát,
mely a lélek halhatatlan,
teremtő csodája.
György Viktória Klára
Csongrád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése